Megkésett halotti tor

2020.09.29.

(2018.09.29. Deseda)

Nem hittem volna. Ezelőtt pár héttel még nem hittem volna, hogy annak a halnak amit utolsóként hoztunk haza együtt, annak még megvan a fele.
Pedig így történt. Ott lapult a fagyasztóban.

E napon kezdődött ...

2018.09.03. - 2020.09.03. Két éve ...

Két éve ezen a napon kezdődött, ... de nem is pontos ez így . Biztosan nem ezen a napon kezdődött, hanem korábban és ezen a napon tudtuk meg. Korábban kezdődhetett, csak nem volt tünete. Vagy ha volt, nem látható. Vagy ha látható, hát nem feltűnő.
Vagy csak ... egyszerűen nem vettük észre.

Minden múlandó

2013. Akkor készült a fotó. A régi kalap. Ki tudja hány évig portyáztunk együtt amikor azt viseltem? Tán végig? Meg nem mondom. Nem hiszem ugyan, de jelentősége sincs. Ami biztos, nincs már meg.

A lélek él

Annyira jellemző rá. Zöldben. Szabadban. Szabadon. Az Igaz Vándor. Ő úgy volt (van) velünk egy egész életen át, hogy közben igaz maradt és szabad maradt.
Egy boldog vándor, aki boldogan vándorolt ebben az életben, a mi életünkben is.
Velünk. 2010.
A múlt fotói jöttek onnét, amúgy ma 2020 június 29-e van, és lassan egy újabb hónapnak értünk a végére.

Fárasztó túra, Plitvicei tavak

2012.05.26. Plitvicei tavak

Napra pontosan nyolc éve. S mert lassan ennek az esztendőnek a  májusa is lecsorog az idő torkán, hát elfogadtam a Google Fotó ajánlását, és az a gyönyörű túra lesz a havi emlékezés. Gyönyörű túra volt, ámde nagyon fárasztó.
Az utazással együtt nekünk is leterhelő volt, hát még Zsöminek.

Ő és én

2020.április utolsó napja.

Ez a hónap is lepergett. Az idő nem kíméletes. Csak telik s telik s telik ...
Ezeken a fotókon most csak mi.vagyunk. Mi ketten. Hogy melyik fotó melyik évből?
Mindegy már! Nincs jelentősége.

Eltelt ... a március is.

2020.03.31. Az emlékezés lapja.

a fotók 2010.03.20-án készültek. Deseda tó, csónakázás közben.
Az imádott tavon az imádott csónakkal és az imádott barátokkal.
Melivel és velem.
S mert én eveztem, hát Melit "piszkálta".