Pontosan hét esztendővel ezelőtt
Remek kirándulóidő volt akkor. Napsütés, meleg. Nyári nap. Épp mint ma. Csónakáztunk, jártunk a parton, jártunk az arborétumban.
Készült anno, ezen fotók egy részével, két bejegyzés is.
Az egyik a: Tűágyon címet kapta, a másik pedig a: Csónakos.
Ma pedig egyedül voltam kint. Pöti még nem ért haza, Szato lassan indul a reptérre, Meli mami kihagyta a rekkenő hőséget, s mert ő nem jött hát Marika sem, Szato anyukája.Maradtam magam. S mert Zsömi sincs már velem, csak gondolatban, hát nem volt okom elhagyni a vizet. Hétkor vágtam neki, tízkor már őrülten tűzött a nap, irgalmatlan volt a forróság. Az ágból a kikötőig, kegyetlen fél óra volt húzni a lapátokat. Hosszú nadrág, hosszú ujjú póló, a széles kalap a megégés ellen, hát dőlt rólam a víz. Annyi, mintha toltam volna a csónakot. Irgalmatlan a nap ereje!
Már csak annyi, hogy most már az összes fotó ott van ahol a helye, ahol egyesével is látható, az: Emlékalbumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése