Vérforraló hőség volt aznap. Nem csak fent a köveken, de már az odaúton is. Szegény Zsömi nagyon kínlódott miatta. Rengeteget ivott az úton. No és hát kihasználta az első lehetőséget ami egy méretes pocsolya képében "jött szembe."
Hagytuk. Nem szóltam rá.
A Tátika túra annyira kimerítette, hogy Rezi váránál már nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból.
Előtte sem emlékszem ilyenre, de utána sem. Élete során mindig jött, jönni akart velünk bárhová is mentünk.
Akkor az egyszer nem.
Nagyon sok várat jártunk meg együtt. Tán félszázat is. Egyszer összeszedem egy blokkba. Egy blokkba, de nem egy bejegyzésbe. Hosszú lenne a sok képpel.
Az eredeti bejegyzés, az Igaz Vándor "idővonalán", a: Tátika címet viseli.
A kollázs képei egyesével is láthatók, az: Emlékalbum .... -ban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése