Megkésett halotti tor

2020.09.29.

(2018.09.29. Deseda)

Nem hittem volna. Ezelőtt pár héttel még nem hittem volna, hogy annak a halnak amit utolsóként hoztunk haza együtt, annak még megvan a fele.
Pedig így történt. Ott lapult a fagyasztóban.

Pár hete, vagy egy hónapja, ez mindegy is, rendezkedtem a mélyfagyasztóban. Kezembe akadt egy fagyott ponty csomag, amin erősen megkopott a feliratozás, de azért ki tudtam silabizálni.
- '18.09.29. Zsömi -
Azonnal el is döntöttem, ha ennyit kibírt, akkor már mindegy az a pár hét, ez a hal azon a napon fog asztalra kerülni amikor megfogtuk. 
Nem így terveztem, nem szoktam évekig tárolni semmit a mélyfagyasztóban. Így alakult. Nem tudom, hogy miért, mi okkal, milyen hatalom irányította a véletlent.

Azt gondolom, mindent megírtam én arról a napról, az utolsó elhozott és az utolsó együtt fogott halunkról az:

Egyet elvesz, egyet visszaadok cím alatt.

Most pedig a sors, vagy a véletlen, vagy valami más hatalom úgy intézte, hogy az a két esztendővel ezelőtt fogott halunk lett az emlékezés főszereplője, egy megkésett halotti tor, egy vacsora keretében.
Nyugodj békében kicsiny barátom!