Szeptember, a Földanya hava.
2018 szeptember havának harmadik napján kezdődött a mi pokoljárásunk, akkor szólította az Igaz vándort először magához Földanya. Csak mi még nem tudtuk, hogy az már a hívás.
2018.augusztus 31-én még Csákánydoroszlón tapostuk az ösvényt ... három nap múltán pedig már a "hadiösvényt"
Megkezdtük hosszú harcunk a halál ellen. Harcoltunk, harcoltunk ... két és fél hónapon át, nap mint nap, majd elbuktunk.
Ő feladta, én pedig nem tehettem mást, letettem a fegyvert és elengedtem.
Végig kísértem az úton az utolsó pillanatáig. Most pedig ... emlékezek.
Emlékezek ezekkel a szép 2006-os képekkel, amikben nincs még ott a fájdalom.
Éppen tegnap gondolkodtam azon, amikor a blogomon olvastalak, hogy mennyi ideje már annak, amikor együtt aggódtunk Zsömiért. Hol elfogadva a sorsot, félig-meddig belenyugdva, máskor meg kapkodva a remény csillaga után. Tudom, hordozod az érzést magaddal minden nap, és azt is tudom, hogy nem nagyon akar halványodni, nem segít az idő sem. Meg azt is, hogy ezt a fajta hiányt, bizony nem pótolja semmi. Zsömi volt, van, és lesz, amíg Te itt élsz ezen a Földön!
VálaszTörlés