Mikor időm engedi nézegetem a fotóarchívumot.
Rengeteg fotóm van róla, vele, velünk. Több száz, ezer.
Több száz, ezer közös emlék.
Nehéz választani a sok-sok emlékkép közt. Azért is nehéz, mert egy felugró képről már meg nem mondom, hogy korábban bemutattam és elmeséltem a történetét vagy nem? Jó eséllyel igen, hisz ez a blog Zsömi egész életének fotókkal dokumentált lenyomata. Zsömi lábnyoma ott van szerte e hazában.
Bár már elfújta a szél betemette a homok, elmosta a víz az idő, én látom.
Nehéz a választás, ezért hát kompromisszumot kötöttem magammal. A Google Fotók rendre ajánl válogatásokat -nem csak Zsömiről- ami ha megtetszik akkor az utolsó kockát, az általa összerendezett kollázst elmentem egy külön albumban. Most ebből az albumból emeltem ki két válogatást. Nem magyarázom a képek elkészültének idejét, történetét. Van mindegyiknek története, megírt is, de hát én tudom, kit meg érdekel megkeresheti. Talán senki sem fogja megtenni, hisz hatszáznál is több bejegyzés az nem kevés. Nem is várom el.
Azóta, hogy átment a másik oldalra eltelt hét esztendő. Kevesen emlékeznek már rá, kevesen idézik fel a történeteink, kevesen látogatják a blogot is.
Így van ez jól, így kell ennek lennie.
Én meg emlékezek, néha ki is írom magamból, néha megmutatom őt, mert nekem meg ez adatott, ez maradt. Így kell ennek is lennie.


Drága Zsömiről nagyon sok hírt olvastam annak idején. Igen gyorsan szaladnak az évek. Az én Bengim is már 3 éve hagyott itt. Őket soha nem tudjuk elfelejteni, bármennyi idő is telik el, elvesztésük óta. Ez adatott meg nekünk. Őrízzük az együtt töltött éveket, emlékeket.
VálaszTörlésÍgy igaz. Igy igaz. Emlékezünk.
Törlés