Négy esztendő lepergett.
Búcsúzunk hát.
Ahogy korábban ígértem, ez a blog a mai nappal leáll.
-Ez a blog már csak egy emlékblog, gyakorlatilag vánszorog.
Nagyjából havonta teszek itt egy emlékezést. Egy hónap múlva lesz negyedik éve, hogy emlékblog. Megállítom. Minek írjak bele?
Akkor is emlékezek rá, ha nem írok róla. Az emlékek felidézéséhez elég olvasgatni itt. Nem mondom, hogy többé nem írok ide is, mert van olyan dolog, lesz olyan történés ami mindenképp ide való lesz, de addig megállhat,
Halála napjának negyedik évére Zsömi blogoldalai a 606. bejegyzésen megáll, nem pereg tovább.
Nem törlöm a blogot, aki akar maradjon, van itt történet, szépség bőven. Ki tudhatja? Tán még lesz is.-
Semmi nagy szavak az évfordulóra. Amit akartam azt nagyjából elmondtam már, amit még nem, azt vagy nem is akarom, vagy majd egyszer egy más helyen. Zsömi élete -s halála is- pedig itt van ebben a blogban.
Visz lát mindenkinek, és köszönet a jelenlétért, szeretetért.
Tudom,hogy soha nem fogod, fogjátok elfelejteni. Mindig is a szívetekben marad a szépséges Zsömi.
VálaszTörlésMindig velünk lesz.
TörlésSokáig szem elől tévesztettem ezt a blogot. Az én blogommal is leálltam, valahogy kifogyott belőlem a lendület. Létrehoztam egy új Facebook fiókot, de most már jóval kevésbé voltam jelen.
VálaszTörlésZsömi életét egészen a végéig követtem veled (meg egy kicsit a családom is). Most, hogy újra rátaláltam, s időm is engedte egy kicsit, sokat újra olvastam belőle. Bizony a végén újra könnybe lábadt a szemem.
Nekem jó volt újra felidézni, még akkor is, ha a vége nem vidám, de sajnos hozzá tartozik az élethez ez is. Még egysze búcsúzom Zsömitől, s örülök, hogy újra a részese lehettem egy kicsit az életének.
Nagyon szépen köszönöm! Megtisztelő!
Törlés