Solymár közelében.
Itt egészen biztosan szívesen látott vendégek voltunk, mert senki nem látott bennünket. Mi ellenben láttunk mindent, de bent nem láttunk senkit. Egyszerű. Odaérkezésünkkor zárva volt a vár.
Ezt nem vettem jó néven, lévén jó idő, nyár közepe, turista szezon, alig múlt délután négy s mellesleg sehol nem jelezték, hogy a vár nem látogatható.
Bementünk hát. Nem a kapun, a fal mellett. Ott, azt a kis falszakaszt átlépve ami felé épp Zsömi ballag. Ha valamit bezárnak, hát tessék bezárni tisztességesen!
De leginkább ne tessék bezárni! Ennek sem tudom az okát azóta sem, bár ha őszinte akarok lenni -s miért ne akarnék-, hát azt mondom, már nem is érdekel! Akkor erősen bosszantott, mostanság már csak mosolygok rajta. Így hát nem zavartunk senkit, minket sem zavartak, Zsömi is kedvére csellenghetett a falak közt, megnézhettünk, megörökíthettünk mindent amit csak akartunk.
A látnivalókat természetesen albumba rendeztem és akit érdekel, a szokásos módon megnézheti. A szokásos mód pedig az ugrás. Tehát! Érdekel? Ok!
Akkor jöhet az ugrás, katt: ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése