Éjjel, nappal

2011.07.12. Magyarkút
Este van. este van ... Zsömi nincs nyugalomban. Valamire vár. Látszólag türelmesen, de vár. Biztosan kajaidő volt.


2011.07.13. Magyarkút.
Pihenő. Mint egy jóllakott napközis.
Valójában vár. Valamire vár.
Szerintem arra, mikor indulunk?

2011.07.14. Magyarkút.
Játék. Most épp nem vár. Vagy igen csak elunta és elüti az időt. Ritka pillanat ez a fotó. Mert őkelme nemigen szokott egyedül játszani. Meglehet mégiscsak várt. Arra, hogy levegye valamelyikőnk s dobálja neki, vagy huzakodjunk vele kicsit a lasztiért.

2011.07.14. Magyarkút.
Megint este van. Este van, este van ... Zsömi még sincs nyugalomban. Valamire vár.
És a tekintetéből véve valakire. Türelmesen és figyelmesen.
A kutyák, Zsömi is, életük nagy részében várnak. Mindig ránk.
A gazdira, a társa, a falkatagra. Ha nem vagyunk ott, akkor azért, hogy megérkezzünk, ha ott vagyunk, akkor azért, mihez fogunk? Együtt.
Mindegy nekik mihez fogunk. Csak együtt. Csak törődéssel. Csak szeretettel.
Nekik nem kell más. És nekik nincs is másuk. Ha nem kapnak szeretetet, semmijük nincs. Illetve van. A bennük lakozó feltétlen szeretet.
És ők akkor is nyújtják, ha nem kapják vissza. Tiszta, őszinte lelkek. Gyermeki lelkek.