Már több mint öt esztendeje! Az idő halad. Nem csak a karavánok.
Tóth Jóska barátommal a internet útvesztőiben ismerkedtünk meg. Rátaláltunk egymás blogbejegyzéseire, majd szó szót követett. Egy idő után már a kölcsönös szimpátia odáig ment, hogy látatlanban is barátságot éreztünk és óhajtottuk a személyes ismeretséget.
Rég volt, jó volt, meg kellene ismételni!
Anno írtam a találkozásról a másik -akkor még egyetlen blogomon- "Veteránok" címmel. Csak azon a fotón nem ebben a felállásban szerepeltünk.
Annyi minden kavarog a fejemben, ami közhelyes, banális lenne, ezért csak annyit mondok, az életem egyik nagy szerencséje volt, hogy találkoztunk.
VálaszTörlésMegtisztelő kedves barátom! Megtisztelő! Részemről a szerencse!
Törlés