A helyszín egy sziget vagy félsziget, a vízállástól függ hogy épp mi. Nagyjából mindkét esetben csak csónakkal érhető el. Jól kiépített horgászállás van ott, s mert a "tulajdonos" nem használta, hát kikötöttünk kis időre.
A tulajdonos erősen idézőjeles, mert ugye a szabályok értelmében nincs helyfoglalás, kivétel a bojlis állások.
Nos hát ugye, az egyik szemem sír, a másik meg ... üveg.
A helyzet az, hogy szép dolog a hely rendben tartása, meg szép dolog, hogy stég nincs merthogy az is tiltott, de asztal, padok vannak és ugyebár az esőbeálló tiltott, de nem tiltott a jelek szerint a pottyantós budi. Mert az is van!
Persze az épített budi nagyságrendekkel jobb dolog mint az a pecás aki simán odatojik az állás szélére és még csak el sem földeli. Meg rendben van a terület nagyon, messziről lerí róla "gazdája" van. S itt jön a másik szemem!
Mert ugyebár, ha mindenki akinek van kedvenc horgászhelye, márpedig szinte minden pecásnak van, szóval ha minden ilyen pecás vinne ki egy padot, egy asztalt, meg ásna magának egy pottyantóst, fölé kis deszkakalyibával, vagy kukoricaszárból mint a tó másik végén, akkor azt hiszem eléggé sajátságos lenne a kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése