A hosszú túra. A végektől le egészen a gátig. S vissza.
Szombati napra esett, amikor is délután nekiveselkedtünk és megcsináltuk a hosszú evezős túrát, végig a Deseda tavon, egészen a "végektől" a Toponár alatt húzott nagy völgyzáró gátig.
Nem kapkodva, szép nyugisan, mert sütött a nap, annyi szél volt ami hűsített és fotózni is kellett. Naná!
Az csak természetes hogy velünk jött Zsömi is. A kora délutánban nagyot fürdött kétszer is útközben, és a kedvéért kötöttünk ki két alkalommal. Sétált, nyújtott s dolgát intézte. Kevés a hely mozognia a csónakban. meg oszt járni is vágyott egyet-egyet az ismerős helyeken. Járt ő már erre mindenütt, végig a partokon. Szerette ő anno a parti horgászatokat.
Lefelé menet én gályáztam, visszafelé Melinda. Mi már tudjuk, miért eveztek állva a gályarabok? .. ülőgumó ..
Ha már arra jártunk, besiklottunk a Répási-öbölbe is. Bő félórát biztosan elcirkáltunk ott, s megnéztük a lakóit. Meg aztán ha már a tó végig evezését vállaltuk be, hát az a víz is beletartozik. Ezzel a résszel aztán kipótoltuk azt a hiányzó ötven métert ahonnét megtekintettük a Toponár alatt húzott völgyzáró gátat ami megtartja a roppant víztömeget. Csónakkal jobban megközelíteni tilos!
A víztükör nagyjából 8 km hosszú, parton kerülve úgy 26 km, 245 ha vízfelszín és mondjuk 8 millió köbméter víz jut a halainak.
A harmadik fotón a lánc nem Zsömi nyakán van. Az csónaktartozék. Zsömi nyakán soha nem volt lánc, és nem is lesz!
Több képet ide nem illesztek be, a teljes útról összeállítottam egy feliratozott albumot "Végektől a gátig" címen.
Látni akarod? Kattints az album címére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése