Tavasz volt. Tavasz volt akkor is, akárcsak most. S hát hol máshol mint a Desedán jártunk. Nagy sétát tettünk a "hosszú spiccen", épp ezért kapta az a bejegyzés a: Hosszú séta címet.
De hát, nem szerepelt abban a bejegyzésben az összes aznapi fotó, mint ahogy a másik blogon a:999 (kilencszázkilencvenkilenc) címet viselő bejegyzésben sem.
Tavasz volt. Tavasz volt akkor is, mint ma is. Kicsivel tán hidegebb mint ma, de tavasz.
A vizet nézve a képeken, nem volt akkora őrült nagy szél mint a mai. Ma, a "lágy tavaszi szellő"a fákat repegette.
Akkor hármasban sétáltunk, ma már csak ketten mentünk. Nem is a "hosszú spiccre". Máshová. De hát mindegy hová. Nincs, körben a parton, olyan pont ahol ne fordultunk meg együtt. Az egész tó egy emlékezőhely!
Meli elment sétálni kicsit, én hátat fordítottam a nagy szélnek, és vízbe mártottam az új harcsázó felszerelést. Új bot, új orsó, új zsinór ... új helyzet.
A fotók most is bekerültek az: Emlékalbum, az igaz vándorról albumba, ahol egyesével is megtekinthetők.
Ezek az emlékek örökre elkísérnek Józsi!
VálaszTörlésEz már szent igaz! Emlék pedig van. Rogyásig!
Törlés