Ma három éve, napra három éve, hogy Zsömi nincs ezen a világon. Három év telt el a halála óta, és én még a mai nappal sem vagyok kész arra, hogy ennek a blognak az anyagát -Zsömi életét- összegyúrjam egy egésszé.
Kezdem azt hinni, soha nem leszek rá kész.
Ma bejártam az egyik kedvenc helye a Deseda arborétum minden egyes szegletét, majd minden fát, bokrot ami még meg van és amit ő is ismert.
Gombákat fotóztam, mert gombászni is imádott velünk.
Ezen idő alatt Meli mama nagy túrát tett a partok mentén, mert azt is imádta, imádta a Desedát, a kóborlásokat, a pecát, a vizet ...
A vízre majd tán holnap, ha az időjárás is engedi.
2018. november 16.
Utolsó leheletéig ...
-Az utolsó órái, az utolsó cselekedete és az utolsó lélegzetvételei. Én azt hiszem, szép halál nincs, az nem jó kifejezés. Jó halál talán van. Neki azt hiszem jó halála volt.-
Már 3 éve. Együtt sírtunk, együtt reménykedtünk... És együtt emlékezünk.
VálaszTörlésBizony, már három éve. Repül az idő.
TörlésHálás vagyok az együttérzésért, erőt adott a harchoz amíg küzdhettünk, és könnyebb volt kibírnom, elviselnem.
Ismerős érzés, néha naponta 3x indulok a nyáron elvesztett kutyánkhoz. Hogy ezt mi hozza elő ilyenkor?
VálaszTörlésAkkor még friss érzés. Fogadd részvétem. A hiánya. A hiánya, mert minden napra jut valami amit együtt szoktunk csinálni, de már nincs.
Törlés