Leírás

A hűséges társ, kísérő, barát, az igaz Vándor ... Élete, történetei, kalandjai. Egy igaz élet igazi történetekkel, igazi kalandozásokkal. Ő Zsömi, az Igaz Vándor!

Kérés

A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is. Elviheted ha kell, nem bánom, de ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való! Köszönettel: MJ

Keresés

"Inkább azt mondom el, hogyan élt." (Az utolsó szamuráj. 2003)

2018. november 18., vasárnap

Utolsó leheletéig ...

2018.11.16.
Zsömi halála

Az utolsó órái, az utolsó cselekedete és az utolsó lélegzetvételei.
Én azt hiszem, szép halál nincs, az nem jó kifejezés. Jó halál talán van.
Neki azt hiszem jó halála volt.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy mellette lehettem, mellette lehettünk utolsó óráiban, utolsó pillanatiban is!

Reggel fél hat körül ébredtünk arra, hogy röviden és fájdalmasan felsírt.
Nem fizikai fájdalmat közvetített az a rövid sikítás szerű felsírás, mint inkább lelkit. Azt gondolom, akkor vette tudomásul, hogy végleges, és szólt nekünk.
Én kézbe vettem a kis fejecskéjét, másik kezemmel simítottam, Meli is simogatta szüntelen. A felsírása után azt hittem megy. Szeme fénye tűnt, légzése szabálytalan lett és egyre gyengébb. Mi csak simítottuk, simítottuk és hullottak a könnyeink. Csak azt tudtam neki néha nyögni: -Menj kicsiny barátom! Menj! Ne szenvedj! Menj!

És nem ment! Nem tudom az időt, nem is nagyon érdekel. Ki néz ilyenkor órát? Azért hosszúnak tűnt, pedig túl sok nem lehetett. Lassan szabályossá vált a légzése, kitisztult a tekintete. Csak az erő nem jött vissza. Hogy is jöhetett volna, amikor amúgy is híján volt! Csak feküdt az oldalán és nézett. Kissé megnyugodva felöltöztünk, felváltva el-el léptünk mellőle intézni amit intézni kellett. Ő követte a mozdulataink. Követte, de csak a szemével.
Forgatta a tekintetét utánunk ahogy szokta is. Közben ment az idő.

Egyszer csak, mikor épp a feje felől léptem mellé, felemelte a fejecskéjét! Orral az égnek! Felnyújtotta!
Kicsiny, megfáradt testében nem maradt erő emelkedni, csak a fejecskéje. Egyértelmű volt a kérése! Simogass!
Ezt a simogatást, azonnal kérte Melitől is ahogy mellé lépett. Megint tenyerembe vettem megfáradt kis fejecskéjét és simítottuk, melyikőnk hol épp érte! Lassan leengedte a kis buksit és belesimult a kis koponyája, arcocskája a bal tenyerembe. Majd lett egyre nehezebb! Egyre nehezebb ahogy hagyta el az erő.

Fejecskéje már csak feküdt a tenyeremen, szemén látszott ahogy megy el a fénye s kis idő múltán már ki tudja hol járt? Még lélegzett. Egyre lassabban, egyre alacsonyabbra emelkedett az oldala és egyre hosszabb szünetekkel.
Majd megállt. Kilenc körül járt az óra.

Békésen, csendesen állt meg a szíve. Utolsó óráiban már nem harcolt. Nagyon remélem, nem voltak nagy fájdalmai, én nem láttam jelét.

Ellenőriztük ki tudja hányszor? Simítottuk tán százszor! De hát végleges volt.
Nem lélegzett! Nem dobogott!
Zsömi az Igaz Vándor (†) már úton volt. Úton a révészhez, s beült mellé. Nekünk adta egész életére a lelkét és most itt hagyta nekünk a testét.

Hihetetlen és szívszorító amit utolsó óráiban is tett. Utolsó leheletéig ránk gondolt. Figyelmeztetett! Majd hagyott kis időt felkészülni és elköszönt! Elköszönt!
Az, amikor a simogatást kérte nem volt más, mint elköszönés! Tudta, hogy már csak percei vannak, szólt, figyelmeztetett és elköszönt! Őszintén mondom, csodálom őt!
Egész életében egy őszinte, nemes és önzetlen lélek volt s az maradt az utolsó leheletéig!

Felkészítettük kicsiny, megfáradt, de már megbékélt testét az utolsó utunkra. Megtörölgettük, megszárítottuk, megfésültük és fehér lepedő lett a halotti alja is, szemfedele is. Kicsiny kis első lábacsáit úgy igazítottam ahogy nagyon sokszor tartotta fektében. Egymáson átvetve.
Délután ötkor hamvasztották el, Siófokon.

Ott kapta az utolsó simogatásokat. Azt már ugyan nem érezhette, de jó hinni abban, hogy látta a túlpartról.

(Köszönetünk a Rex Global felé, hogy végig ott lehettünk, minden lépést láthattunk, és főleg, hogy tisztességgel, kegyelettel beszéltek s végezték a dolguk!)

Zsömi az Igaz Vándor (†) urnája és hamvai most idehaza van. El fogjuk temetni tisztességgel. Csak még az időt, meg a helyet nem döntöttük el. Van az én fejemben több elképzelés is, de még gondolkodok. Az biztos, hogy megkeresem azt a pontot, amit szinte száz százalékos bizonyossággal, nem fog többé soha emberi kéz megbolygatni.
Szinte száz .... Mert száz nincs!

6 megjegyzés:

  1. Olyan szívszorító, hogy végigsírtam én is! Isten veled drága Zsömi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is míg megírtam. Nagyon szépen köszönöm Csillaglány!

      Törlés
  2. Nem tudok mit mondani, mint,hogy nagyon szépen,csendesen hagyott itt benneteket. Most nektek a legszörnyűbb,hogy nem követi minden lépéseteket,nem kéri a simogatásotokat. Őszinte együtt érzésem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon megható volt ahogy kérte a simogatást. Mint utóbb kiderült az utolsót! És épp ezért utólag igen nagyon szívfacsaró! Köszönjük Márti!

      Törlés
  3. Nehéz szívvel írom ezt Neked, de a neheze még hátra van. Keresni fogod, a szíveddel néha hallod majd a lépteit, az ugatását, a jelzéseit, és újra meg újra el kell fogadnod, hogy már nincs. Ne szégyellj sírni, ha úgy érzed muszáj, és beszéljetek róla. Sokat, mert csak az hoz némi megnyugvást. És írj, ha kell, hát minden nap, mert a hallgatásnál nincs rosszabb ilyenkor. Nem szabad az érzéseinkkel magunkba fordulni, az elfojtott bánat emészti az ember lelkét.
    Rengeteg szép emléketek van, járd végig az utat, azután juss el oda, hogy ennek már így kellett lennie. Elsősorban miatta, lehet, hogy szenvedett volna már. Ő jelezte, hogy elég, nem akart kezelést, nem evett, nem ivott, csak szeretettel, békésen búcsúzott. Úgy ment el, ahogy élt, méltósággal, szeretőn simogató kezek között. A végéig vándorolva Veled, veletek, ölben, csónakban, napsütötte tóparton. Ez legyen a vigaszod. S, ha megtaláltad a méltó helyet, tedd őt örök biztonságba, ahol mindig meglátogathatod.
    Kívánok ehhez erőt, egészséget, megnyugvást. Barátod, aki vigaszul messziről egy ölelést küld Neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz az enyém is! Nagyon nehéz! Már érzem! Megpróbáltam kiírni magamból egy részét tegnap este a másik blogon. Az MJ - Vándor blogon. Kicsit sikerült csak. Akkor könnyebb lett, most meg megint nem. Most értem haza, Zsömike orvosánál voltam, elvittem hozzá Zsömike megmaradt és használható dolgait. Fonott fekhelyeit, etetőtálkáit, megmaradt gyógyszereit, ételeket, fogtisztítókat, utazó hámot, biztonsági övét, stb. Zsömike orvosa Dr. Török Tímea a Kutyatár Természet- és Állatvédő Egyesület orvosa. Használják fel a menhelyen ami használható. Örök hálával tartozok a doktornőnek, mert ő mentette meg Zsömike életét 2007-ben és ezáltal lehetett nekünk 15 évünk együtt. Végig ő volt Zsömike orvosa. Nem szégynlek sírni. Nála is elsírtam magam amikor kivezették Zsömikét az országos nyilvántartásból. Kénytelen voltam neki e-mailben befejezni amit ott elkezdtem mondani. Érzékeny vagyok most. Piszokul érzékeny! Biztosan fogok írni. Biztosan. Mert amúgy is, sokszor könnyebben megy mint a beszéd. Megyek. Megyek én talán ma is. Bár kicsit tartok az úttól. Biztosan szenvedett volna már. Biztosan. Így is kínlódott, mert az utolsó pillanatáig is, amíg még volt ereje legalább megállni a lábán, fegyelmezte magát, megvárta még leviszem. Mindenben csak csodálattal tudok rá gondolni! Nem mindennapi teremtés volt.
      Nagyon nagyon köszönöm! Így messziről is jólesik a baráti ölelés, fogadom szeretettel s Te meg fogadd a baráti viszont ölelést!

      Törlés