Lehet ... lehet ... lehet ... még az életemben talán soha nem kezdődött ennyi gondolatom úgy, hogy lehet ....
Egész életemben ahhoz szoktam, hogy gyorsan kell mérlegelni és gyorsan dönteni, ráadásul -az ismereteim, az ismertek és a körülmények figyelembevételével-, jól dönteni. No persze, eddig sem mindig sikerült.
Most azonban a helyzet egészen más. Most a helyzet az, hogy az állapot (ami mindig változó) a lehetőségek, a körülmények gondos figyelembevételével, jól átgondoltan kell dönteni és lehetőleg jól. Ritkán van az, hogy gyorsan mérlegelni, gyorsan dönteni. És mégis, állandóan ott lebeg a lehet, hogy ...
Lehet, hogy rosszul mérlegeltem, lehet, hogy valamit nem vettem figyelembe, lehet, hogy másként kellett volna dönteni, lehet, hogy rosszul döntöttem, ...
Mint legutóbb is. Amikor úgy döntöttem, kapjon Zsömi leheletnyi nyugtatót -növényi alapút ne kémiait-, mert sokat stresszel. Lehet, hogy nem volt jó döntés. Pöti már akkor is kételkedett, viszont én döntöttem.
Legutóbb meg úgy döntöttem, ne kapjon. Lehet, hogy ez sem ...?
Mert lehet, hogy a nyugtató okozta nála a fásultságot amit én félreértelmeztem. Most, hogy már egy napja nem kapja a negyed tablettát, most úgy látszik mintha visszatérne kicsit a régi kerékvágásba. Megint érdeklődőbb lett, megint kicsit mozgékonyabb, kicsit közlékenyebb, mutat ki érzelmeket, továbbra sincs gond az etetéssel, kezeléssel de van előtte kis stressz ... viszont nemigen iszik többet mint az étkezések utáni. Bár az eltelt 24 órában kétszer is fogadott el minimális mennyiségű vizet, azért az nem reményt keltő.
Vagy ez is lehet hogy nem azért van, lehet, hogy félreértelmezem, lehet más az ok?
Lehet, hogy azért iszik kevesebbet, mert elmúlt a hőség, mert nem tudunk annyit kint lenni, nem tudunk órákra kimenni a tóra, mert kevesebbet mozog, mert amúgy is kicsit inaktívabb lett?
Lehet ...lehet ... lehet ...,hogy ...?
Az biztos, a szeme megint Zsömis, megint élénkebb, megint érdeklődőbb, megint nem csak az elfogadás van benne.
Vagy lehet, hogy túl sokat gondolkodok? Lehet, hogy túlkombinálok? Lehet, hogy lazábban kellene kezelni történéseket? Lehet. De, hogy lehet? Hisz igen nagy a tét!
Bónusz Zsömitől
Ma, mi mentünk oviba, bölcsibe az unokákért, aztán uzsgyi mihozzánk! Nem kellett hozzá sok idő és a gyerekhangoskodáshoz ismerős zaj társult.
Szapora körömkopogások a padlón. Fürge kis lábacskák sűrű kopogása.
Zsömike nem bírta kihagyni a látogatókat s áttrappolt utánuk a másik szobába.
Azután már csak ki kellett élveznie az örömteli fogadtatást, a szeretetet, bezsebelni a simogatásokat és az ölelést.
Lent az udvaron már hamar kifáradt szegénykém, de legalább volt mit magával vinnie a pihenésre.
Igen, a döntés mindig nehéz, mert nem lehetünk az eredményben biztosak. Úgy gondoljuk, hogy jót teszünk, aztán kiderül mégsem. Nem vagyunk mindent tudók, s mindig a körülmények figyelembevételével, ismereteink legjavát felhasználva döntünk. Hidd el, te is így jársz el! Utólag pedig könnyű okosnak lenni. Senki nem tudhatja jót vagy rosszat tesz, de dönteni mindenképpen kell! Remélem döntéseid java pozitív eredményt hozott úgy korábban, mint most Zsömivel kapcsolatban. Szerintem az írásod alapján most is jól döntöttél, hiszen a kedélyének javulása szerintem ezt mutatja.
VálaszTörlésDe néha mennyire nehéz! Bíz igazad van, és ezt, hogy nem vagyunk mindent tudók, ezt tudnunk kell magunkról, el kell ismerni és nem szabad szégyellni. Remélem én is!
Törlés