Attól tartok, bekövetkezik a legrosszabb. Attól tartok, Zsömi belefáradt, nem akar már küzdeni. Attól tartok feladja.
Már harmadik napja, hogy inni sem akar. Csak etetés után. Az ételre iszik egyet, leöblíti, kiöblíti tán a száját és annyi!
Napközben hiába is kínáljuk! Nem fogadja el, nem vesz magához vizet. Megint közönyös lett, nem érdeklődik semmi iránt, nem mozog. Odalent is alig.
Pár lépést ha megtesz s utána csak néz hosszan, elmerengőn.
Ahhoz, hogy öt napja a laboreredmény ... hát elkeserítő a visszaesés!
Pedig a szája is rendben van, könnyebb is az evés. Meg is eszi az adagját, most sokkal könnyedebben veszi az etetést mint eddig bármikor a kilenc hétben. Igen. Ma telt le a kilencedik hét!
Letelt, és nekem fogalmam sincs, de még kilátást sem merek jósolni, a tizedik végére.
Akkora benne az apátia, hogy nem merem a nyugtatót tovább adni neki. Azért pedig, hogy több vizet vegyen magához újra kap ételt délben is. De csak minimálisat, pár kiskanálnyit. Hátha annyira is iszik.
De ha ő feladja, én meg nem ... annak nem lesz hosszú jövője. Tanácstalan vagyok. Sodródok.
Talán az történik, hogy hiába a viszonylag sikeres küzdelem a kórral, nincs ellenszerünk a korra.
Jóska!Hasonló helyzetben voltam én is Brunóval,a berni pásztorral.Javulás állt be rövid időre,sajnos,aztán a szorítóizmok nem müködtek tovább,feladta a harcot.Ki hívtam az állatorvost,megkapta az injekciót. Végig vele voltam,nem szégyellem,sírtam,sirattam.Ez idén áprilisban történt.Azóta sem felejtjük.A Te szereteted sokat számít Zsöminek! Ezzel széppé teszed utolsó napjait!
VálaszTörlésSzia Zoli! Sajnálom szegény Brunót! Együttérzésem! Sajnos ha feladják akkor nincs az az akarat ami ideát tartja. Bekalkuláltam én már elég rég, csak hát nehéz feladni, nehéz belenyugodni abba, nincs tovább. Ne is szégyelld! Én sem teszem! Sírtam én már Zsömi miatt, Zsömiért, és még fogok is! Biztosan sokat számít neki, hisz érző lélek, ami meglátszik abban is, tud erőt meríteni. Ma reggelre megint összekapta magát kicsit. Amíg csak tehetem széppé teszem, tesszük neki, amíg csak tehetem teszek, teszünk érte, elmegyek, megyünk a falig, meg túl egy lépést. De ha már azt látom, hogy ellenére van és szenvedést hozok, akkor újraértékelek mindent. Akkor legyen meg az ő akarata! Elengedem én, hisz már egyszer elengedtem, de ha másnap meggondolja magát, akkor én, mi ott leszünk, mellette leszünk!
TörlésEgyüttérzésem tudom csak itt tolmácsolni. Soha nem tudni egy állatról sem valójában, hogy mikor szenved igazán. Nem tud beszélni, igaz vannak jelek, de azok sem biztos, hogy a valóságot tükrözik. Az emberekkel is nehéz már olyan esetekben, amikor nem tudnak kommunikálni. Igazából tanácsot sem lehet adni ilyenkor, minden eset más, és minden esetet másként kezelnek mások.
VálaszTörlésEgy ami biztos: Zsömi teljesen legyengült testben, és lélekben egyaránt. Talán az ájulások is ezt jelezték. Ha Ő feladja, Neked is azt kell tenned, bármilyen fájdalmas is ezt most elfogadni. Nem lehet tudni milyen irányú cselekvések, milyen fájdalmat okoznak neki. Aki elindult az utolsó úton, már csak békességre vágyik, szerettei közelségére. Ezt nem én találtam ki, megtanítottak rá az idők folyamán.
De minden a Ti döntésetek, mint írtam ilyen esetekben még jó tanácsot sem lehet adni.
Ahogy az elején írtam, csak mély együttérzésem tudom tolmácsolni barátsággal, mint mindig.
Nagyon nagyon köszönöm kedves Zsuzsanna! Bizony igazad van, nagyon nehéz, nagyon könnyű félreérteni. Én is gondoltam már úgy, másként kellett volna, csak addigra elkéstem. Utólag mennyivel okosabb az ember! Sajnos igen. Nagyon legyengült, nagyon elkészült az erejével. Pont emiatt aggaszt nagyon a víz kérdése, mert az jelen állapotában gyorsan végzetes lehet. Mára megint javult kicsit a helyzet. Mintha megint felülkerekedett volna benne a küzdőszellem. Meglátjuk! Köszönöm a barátságod, sokat számít! Maradok én is, barátsággal!
Törlés