De az egyik fotó '18.11.01-i. Az animált sor természetesen állóképenként is megvan, a Zsömike albumban.
A legutóbbi ájulása óta szerencsére nem volt eszméletvesztése. Kerüljük a konfliktusokat.
Szegénynek nagyon elege van az etetéssel és a szájtisztítással járó tortúrákból, megpróbáltatásokból. Jelzi is, hogy ne! Szerényen, de jelzi. Elrejti a kis pofikáját. Például mikor ölbe veszem az etetéshez akkor az ölembe fúrja, vagy a hónom alá.
Csak sajnos nincs más választás! Enni kell, kezelni kell! Utóbbit már csak azért is, mert végre a szájzug is kezdett kitisztulni, rendbe jönni s erre lett egy új a baloldalon a felső pofatakaró bőrréteg takarásában.
Most vettem észre az esti ápolásnál! Hogy a franc vinné el ezeket a sebeket! Amíg csak egy is lesz, esélye nincs annak, hogy önállóan egyen! Nagyon sajnálom szegényt! Megérdemelne már egy "kínzás" mentes időszakot. Átléptük már a hatvanadik napot. Még kettő nap és letelik a kilencedik hét is!
Ma, elvittem magammal a csónakon. Kint voltunk több mint három órát. Sajnos a napsütést nem élvezhettük, kissé a szél is kevergett. Hideg azért nem volt, csak néha hűs. Kis kabátkájában indultunk délután egy után, három körül rákerült a plédje, négy körül meg a polár felsőm is. Nem szeretnék egy meghűlést!, de az utat, a kint létet meg nagyon élvezte. Nem volt túlzás az a felső. Nem sokkal öt előtt elkezdett az eső is szemerkélni. Nem volt messze már a kikötő.
Szárazon megúszta, a kocsi meg őrizte a magába zárt meleget. Még idehaza sem akart kiszállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése