Szép napsütéses idő, időnként szűrt a fátyolfelhők miatt, enyhe szél, kellemes levegő és hőmérséklet. Zsömi kabátkában indult, de hamar lekerült róla.
A napsütötte oldalon nem kellett.
Gyorsan elhelyezkedett a csónak farában, a megszokott párnáin. Indulhattunk.
Egészen addig nyugodtan volt, heverészett, nézelődött, melengette magát, míg fel nem értünk az ágba. Ott aztán eszébe jutott, hogy errefelé mindig kikötöttünk eddig. Azonnal jelezte is abbeli igényét, hogy a hagyomány bíz kötelez. Felállt, kiált a csónak peremére és bámulta a partot. Egyértelmű beszéd!
Kikötöttünk hát! Boldogan vette birtokba a partszakaszt. Bejárta az egész kikötőnek kinevezett horgászhelyet.
Jól láthatóan kedvvel, örömmel, nem pedig fásultan amolyan megszokásból. Szerencsénkre azt az oldalt egy ideig még besütötte a nap, szélárnyékos is volt a zug, védetten mászkálhatott.
Ámde késő ősz van, gyorsan változnak a dolgok.
Mind a fényviszonyok, mind pedig a hőérzet. Ahogy a napot kitakarták az arborétum fái, rásimult az ágra a félhomály és szinte azonnal hűs érzetű lett a levegő. A tó hűvös lehelete csak fokozta a hideg érzést. Zsömire rákerült a kis kabátkája, majd a plédje s végül az én dzsekim is. Én eveztem, megbírtam. No meg, rajtam akad még hőszigetelő réteg, rajta már szinte semmi.
A fotók természetesen egyesével is megtekinthetők, a Zsömike albumban.
Sok készült, majdnem ötven.
A minőség meglehet szokatlan, de nem vittem fényképezőgépet a mobil kameráit meg még szoknom kell. Idővel vagy megszokom, vagy leszokom róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése