Egy esztendő telt el, mikor legutóbb írtam ide. Pont egy éve, hogy a: Búcsúzunk bejegyzéssel elköszöntem.
Összesen öt év telt el. Öt hosszú esztendő röppent el.
2018.09.11-én ígértem meg neki ismét, hogy ha jobban lesz, hát felviszem Fehérkő várába: -Este tízkor még voltunk lent egy rövidet, majd evett kis kímélőt. Azt persze nem önként, de simán, ellenkezés nélkül nyelte. Erősödni kell öreg! Erőre kapni, s akkor ahogy megígértem, vagy a hazaúton, vagy ha későre jár akkor pár nap múltán felcipellek Kereki várába Fehérkő várba! Egy lépést nem kell tenned, csak odafenn, ha lesz kedved hozzá! Tudom, hogy lesz!- (Azt reméltem: Áttörés? lesz.)
Nem lett és már nem vihettük el oda ahol az első vártúráján járt velünk. Fehérkő vára ahol az igazi gazdival üldögéltek.
Öt év telt el, hogy Zsömi elment, öt éves már a csöpp leányka kinek érkezését még megvárta. Megvárta, hogy köszönthesse, elköszönhessen.
Szia csöpp leányka!
Most, öt év múltán, mi ültünk fel oda, én és Vilmácska, pont oda ahol 2004-ben ült az igazi gazdijával, leányommal, Vilmácska édesanyjával.
Leültünk oda kis időre és beszéltünk pár szót Zsömikéről. Vilmácska tudja ki volt Zsömike, képről ismeri, felismeri. Emlékeztünk rá kicsit. Hármasban emlékeztünk. Én Meli mama és Vilmácska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése