Családi találkozó.
A második napon kivitorláztunk. Természetesen én és Zsömi csak mint utas. Az igaz, hogy a vízen himbálódzás nem új dolog Zsöminek, de ekkora fedélzeten még nem volt.
Íme az egyik kapitány. Vagy kormányos? Mindegy.Nekem mindegy, neki nem biztos. :)
Zsömi és a csajok. Élvezik az utat. Zsömi meg pláne!
Itt pedig már a vízben. Azt nem mondom, hogy nem volt őkelme megilletődve. Meg volt. Talán megérezte, messze van a lába a mederfenéktől s mesze a part is. Ezért aztán nem akart elszakadni tőlem, de én sem akartam. Nem szerettem volna ha megijed s elmegy a kedve a víztől.
Nem ment el!Kicsit lehűlt, kicsit taposta a vizet és ki is tettem a tatra. Onnét meg már leste a vízben pancsolókat. Lefújtam hát.
Tudja már meg, hogy is van az, ha ő a szárazon a vízben meg egy "dagadt rozmár".
S hát akik ott voltak.
A családi fotón helyet kapott Zsömi is.
Szép volt, jó volt s ezért természetesen "visszatapsoltuk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése