Zsömi mindig is ragaszkodott a kocsihoz, nem is akármilyen szinten. Az autó az övé, ha benne van! Ha benne van, nem ismer sem istent sem embert. Sem ismeretlent, sem ismerőst. A kocsi az övé, az ő felségterülete, azt védeni kell. És ennek hangot is ad ha kell, ha úgy érzi!
Ezeken a képeken Szentendrén, a nyaralás közepén gondolta úgy, hogy neki kell a biztonságot adó autó, az ő saját kis fekhelye, az ő kis birtoka, a biztonságot adó környezet, a hazai illatok, a nosztalgia, talán a honvágy is. S míg én kicsit kiráztam az utastérből az út porát ő beköltözött s szemmel láthatóan is igen jól tudott ott pihenni. Nyugalomban, békességben.
Bezzeg ha más is jött volna nem csak én!Akkor nem így szokta a fejét fölemelni hanem feláll s reklamál! Hangosan reklamál. Számos sztorink van olyan.
A benzinkutasokkal minden alkalommal perlekedik, pedig megszokhatta volna az évek során, hogy az autója nem megy el másként mint időnként tankolni kell bele.
Jó néhányszor előfordult már, annyira hangoskodott inkább kiparancsoltam a kocsiból.
Mivel akkor már kívül volt, hát odament és lehaverkodott a kútkezelővel.
De ilyen megesett közúti ellenőrzés során is. Olyan vehemenciával beszélt bele a társalgásunkba, hogy kénytelen voltam a rendőröket megkérni, had száljak ki én is, meg Zsömi is Melindával. Mivel út szélén voltunk természetesen pórázon s felügyelettel.
Akkor aztán csend lett, hagyott bennünket, érthettük végre egymás szavát, a rendőrök meg tudtak nyugodtan dolgozni. Megjegyzem a rendőröket jól szórakoztatta a dolog, nem vették zokon. Tán kis színt vitt Zsömi a napi rutinjukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése