Akkortájt nagyon sokat jártunk a végeken. Hol a hattyúk nyomában, hol a halakéban. Néha pedig csak úgy.
Jól látszik, hogy akkor még szabad volt a vízfelület, jól járható csónakkal.Mostanra már teljesen benőtte a vízitök. Járhatatlan. Legfeljebb majd a nagy fagyok után, ha a levélzete lefagyott és utána jön egy enyhülés ami leveszi a jeget.
Mostanság ha rá akarunk nézni erre a végre akkor nem marad más lehetőség mint a parti úton fel gyalog és a madárlesről szemlélődni.
Ez is jó, de jó volt a vízről is. Szerettük azt a részt.
Ha egyszer megnyílik az út akkor felevezünk egy nosztalgiajáratra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése