Mindaddig, míg a saját szememmel nem láttam -csak olvastam eseteket-, nem mondom hogy nem hittem el, de voltak kétségeim.
Úgy adódott, hogy Pöti hetekig nem tudott jönni s mikor megérkezett ... hatalmas volt Zsömi öröme!
Mindent előadott amit szeretettől túlcsordult szívéből tellett s amire csak kutya képes. Majd kissé kifáradtan elfeküdt s élvezte a gazdi simogató kezét, közelségét s a szeme ...
A szeme!
Először csak gyanúsan fényes lett, megtelt, majd folyni kezdett a könny.
Folyt az ősz pofikán. ... Az öröm könnyei! Könny és hűség! Könny és szeretet!
A kutyák tényleg tudnak sírni!
Ha örömükben tudnak, akkor bánatukban is. Gondolom én. Kell ennél szebb, meggyőzőbb bizonyíték arra, érző lények? Majd megpihentek. Zsömi és az igazi gazdi. Így kerek a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése