A kisebb, a várakozó kosarában. Ez volt az első kosara, de mert kinőtte kapott egy másikat. Viszont ezt is szerette. Meghagytuk hát neki a konyhában, közvetlen az ajtó mellett, két lépésre a bejárati ajtótól. Ez lett az induló, az érkező és a várakozó kosara.
Ebben várakozott ha megneszelte az indulást és ebből indult el hazulról, ebbe érkezett meg és lépett bele azonnal a hazaérkezés után és várakozott a lábmosásra. De beleheveredett néha akkor is, ha elhúzódott a konyhai munka és hiányolt bennünket, vagy ha kicsit késett a vacsorája és arra várakozott, de néha csak úgy nosztalgiából is.
A fotók ott vannak az: Emlékalbum az Igaz Vándorról albumban egyesével is.
Józsi! Látom valóban mindig veled van Zsömike! Gyorsan megtanulta,hogy vannak szokások, azokat soha nem hagyta el, amint írod is.
VálaszTörlésHát igen Márti! És azt hiszem, én ezt már nem fogom tudni "kinőni". Egyre inkább azt hiszem. Aggódtam is kicsit miatta, de kitárgyaltam ezt is Mosdóson a pszichológussal, és megnyugtatott. Azt mondta nincs ezzel semmi baj, illetve velem, ez természetes. Nagyon gyorsan megtanulta. Gyakorlatilag rengeteg olyan dolog volt, amit mondani sem kellett neki, kifigyelte, rájött. Zsömi tényleg veleszületett megfelelési kényszerrel volt megáldva.
Törlés