Egy közeli fotó ...és egy "kísértet"

2011.07.30-án készült fotó

Egy közeli fotó Zsömiről.
Íródott ehhez anno, élete dokumentálásakor egy bejegyzés is.

-2011-ben odahaza pihenés közben. Néha igényli az efféle törődést is.
Olyankor ölbe veszem, elheveredik, kis ideig nézelődik, majd befészkeli magát és beveri a szunyát. Kerek a világ! Néha "számítógépezünk" így, máskor meg "tévézünk", de az is előfordul, hogy könyvet "olvasunk". Ez utóbbi a legnehezebb. Ilyen meditációk alatt ugyanis Zsömi azt is elvárja, hogy folyamatosan rajta legyen az egyik kezem s vakargassam, simogassam. Ő meg a helyzettel visszaélve nyalakodik. Ha egy pillanatra abbahagyom a simogatást, akkor orrát finoman a kezem alá dugja és lök egyet rajta figyelmeztetésként. Akkor is, ha épp csak lapoznék. No ez a cselekedete az, ami miatt nem lehet vele kávézni!-

Így volt ez akkor! Bár ezen a blogon mindenki más mellékszereplő, én is, azért annyit megemlítek, hogy ez abban is ritka fotó, hogy én szakállasan szerepelek rajta. Viszonylag ritka a rólam szakállasan készült fotó.
A szőrösen az nem. Az van bőven.

A hétvégén, Békásmegyeren egy séta közben, összefutottunk egy kutyával.
A magasságát leszámítva kiköpött Zsömi. Az arca, a zászlós farka, a színe, a fehér foltjai, minden! Csak a magassága nem. Mikor elment mellettem, nem bírtam megállni, utána nyúltam és végigsimítottam a billegő zászlós farkán.
Mert gyors volt és a hátán nem sikerült. Gyorsan megfordult és hozzám ugrott.
Azonnal elkezdte nyalni a kezem! Hátborzongatóan kísérteties érzés volt!