A lélek él

Annyira jellemző rá. Zöldben. Szabadban. Szabadon. Az Igaz Vándor. Ő úgy volt (van) velünk egy egész életen át, hogy közben igaz maradt és szabad maradt.
Egy boldog vándor, aki boldogan vándorolt ebben az életben, a mi életünkben is.
Velünk. 2010.
A múlt fotói jöttek onnét, amúgy ma 2020 június 29-e van, és lassan egy újabb hónapnak értünk a végére.

Másfél év is elmúlt már azóta, hogy tovább vándorolt, de még mindig velünk van. Velünk is fog maradni, mert ha visszanézek a múltra, hát pontok seregét látom ahol ott van, ha meg előre, akkor a múlt előz meg azzal, hogy még hány pontunk lehetett volna.
Nem. Nem az van. hogy nem tudom elengedni és nem tudok beletörődni, ... csak annyi van, hogy nem tudom elfelejteni.
Nem is akarom.  Ha akarnám sem valószínű, hogy sikerülne, de már a szándék is felérne az elárulásával. Egészen biztos, nem csak én vagyok így.
Zsömike hát vándorol. Itt is, odaát is. A lelke, ami nyomot hagyott bennünk, az itt velünk a mi lelkünkben, ő meg odaát. ... Talán ő sem egyedül.
A lélekvándorlás, ha máshogy nem is, hát így biztosan létezik.
A lélek egy része itt marad velünk. Bennünk. Bennünk él.