Ez volt aztán az igazi kirándulás Zsöminek is! Bár a sok gyaloglás miatt kissé elfáradt a végére.
Egy igazán hosszú éjszakai, hajnali autókázás után amit őkelme nagyjából átszunyókált jött az egész napos séta.Legalább nem volt rekkenő hőség és mindig akadt neki ivóvíz.
No meg fürdővíz is. Épp csak megmártózott. Beleállt a vízbe mellig s kicsit hűtötte magát.Nagyon élvezte a klímát is és a sok vizet is. Utóbbit azért módjával, mert amennyire tiszta annyira hideg.
Ezen a fotón viszont épp nem annyira élvezi a dolgot, mert jött egy hirtelen front esővel s hát ő ha esik, fúj, villámlik, dörög akkor fél.
Alapból is ennyire hosszú a nyelve de ugye ha félelmében zihál, hát alaposan kilógatja. Nem is igazán értem! Hogy fér el egy ilyen pici fejben egy ennyire hosszú nyelv? S ha már ilyen hosszú, hát hogyan nem csöpög a nyála soha?De most nem ez a kérdés.
Annyira félt szegényem, hogy mikor behúzódtunk egy hasadékba z eső elől, ő megpróbálta beásni magát a hasadék végében felhalmozódott falevelek alá.
Ezt szokta tenni akkor is, ha erdőben kap el bennünket az égi áldás.
Ez az ő módszere!
Szerencsénkre a rosszabb idő hamar távozott, Zsömi megnyugodott, helyrebillent a lelki egyensúlya s folytathattuk az utat. Végignéztük az összes vizet egészen a nagy zuhatagig. Belefáradt alaposan!S akkor még hátravolt az út haza. Éjszaka. Igaz, a visszautat is végig bóbiskolta, de azt igazán nem tudom eldönteni, hogy az neki mennyire pihenés?
Gyanítom nem igazi pihenés. Csak próbál kikapcsolni a kocsi billegése, zúgása és egyéb hatások alól. Egy ennyire hosszú út, hosszú nap után, legalább egy napot, idehaza is rápihen.
Nyitottam már egy Plitvicei tavak albumot, de a képfeltöltés még folyamatban van.
Egyenlőre tán ha a fotók egynyolcada belekerült. Kétszáznál több kép készült csak általam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése