Leírás

A hűséges társ, kísérő, barát, az igaz Vándor ... Élete, történetei, kalandjai. Egy igaz élet igazi történetekkel, igazi kalandozásokkal. Ő Zsömi, az Igaz Vándor!

Kérés

A képek általában illeszthetők az íráshoz. Általában igen, ritkábban nem. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is. Elviheted ha kell, nem bánom, de ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való! Köszönettel: MJ

Keresés

2017. szeptember 5., kedd

Ősz

2012. okt. 24-i bejegyzés a MJ - Vándor blogból
A legutóbbi, a "Pecatúra Pötivel" eredeti bejegyzése.

Itt az ősz. Nincs mese, itt van. Egész napra maradt már a köd, nyirkos, párás, csöpögős világ jött. Egycsapásra. Tegnap még verőfény, ma már ború. Tegnap még úgy sütött, mint egy hete. Pont úgy.

Kihajóztunk. Én előkészültem a pergetéshez, Zsömi elfoglalta helyét a csónak farában. Volt még egy utas,
Ő fotózott.



Langymeleg, de friss és tiszta levegő, szikrázó napsütés, gyenge szellő fodrozta víz, őszi színek a fákon. Minden adott ...


... egy jó csónaktúrára, egy jó pecára. Irány a "pálya", húzd meg! Húzom hát a lapátokat. Majd pedig húztam a műcsalit is. Dobtam, húztam. Egyszer, kétszer, sokszor. Százszor?





Meglehet. De inkább valószínű. Annyiszor minimum. Azután jött az első. Süllő. Nem túl nagy, de szép és bőven méretes. Később megjött a párja is.



A kis kíváncsi meg úgy leste, mintha az első túrán lenne. Pedig hát nem. Nem hogy az első, de a számát sem tudom hányadik pecatúrára kísért el? Már akkor jött velem, mikor még a partról "szórtam" a vizet. A csónak meg .... nos a csónak olyan, mintha a sajátja lenne. Akárcsak a kocsi.



Ím itt a fotós, a "kis gazdi." Zsömi eredeti és tán igazi gazdija. Mert bár velem nagyon összeszokott és lesi minden gondolatom, de mái napig imádat célpontja Pöti. Várja haza, megérzi ha jön és hát a rajongás, mikor belép ... azt nem lehet leírni. Azt látni kell!


A "pálya". Hát nem csodás? Talán ha negyven centi víz volt alattunk, de az a szépséget nem befolyásolta. Meg a halak kapókedvét sem. Pöti merítette meg mindegyiket.




Rég volt már mikor együtt horgásztunk.
Egy éve. Tán esztendeje és akkor is ősszel. Megérkezett az első csukánk is. Szintén nem túl nagy, de bőven méretes.
Később megjött a párja is, leharapta a kedvelt körforgómat és elszelelt vele.
 "Ha megnyerte, hadd vigye!"



A kis csibésze! Ha Pöti valamely ténykedés okán elhagyta az ülőpárnát, őkegyelmessége lecsapott rá. Azért mentségére mondom, okkal teszi, nem szemtelen. Mikor ketten megyünk és reggelente még vizes a deszka, meg hűvös is, hát én neki szoktam adni a párnát. Minek fázzon?


Én meg állva húzom a lapátokat is, meg a műcsalit is. Az melegít. Itt épp eredményesen húztam, dobtam. Én "kipiszkáltam", Pöti megszákolta, Zsömi megcsodálta őket.


Talán már ezt a tuskót sem láthatjuk sokáig. Ha az előrejelzés nem téved, két nap és itt az újabb csapadék. Magas vízállásnál, efölött úgy siklik el a csónak, észre sem veszem. Szép őszi nap volt. Igaz Pöti? Mostantól -egy ideig, úgy tavaszig- majd egyedül megyek. Hidegben, esőben már senki nem jön el velem és Zsömit is sajnálom kitenni az időjárásnak. A hideg, a köd, a szél, a víz, a sár, majd a fagy, a jég ... az az enyém.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése