Amikor az erdőt járjuk, amikor gombára vadászunk. És amikor Zsömi is ráérez egy pillanatra. S talál egy jó adag gombát!
Adagnak jó, amúgy ... amúgy nem sokra jó. Talán még kiszárítva tapló lemeznek sem volna jó kalaphoz. Talán ha kiszárítva majd kivájva kaspónak jó lenne apró növénykéknek. Ámde én híve annak nem vagyok. Próbáltam egyszer, nagyon rég, s hát megbogarasodik.
Zsömi amúgy ritkán érez rá a gombakeresés ízére, illetve szagára. Ritkán? Talán soha. Meglehet itt sem a gomba végett vett szagmintát. de hát nem az ő hibája. Nem képeztem ki. Pedig ha gondolok vele, és ugye sikerült volna, akkor most kereshetné a szarvasgombát. De mert nincs meg az efféle tudása, és emiatt az akarata sem, ezért ő általában csak nézelődik, szaglálódik, fetreng, heverész, jól érzi magát. Én meg keresem az ehető gombaféléket.
A végeredmény, ő is jól érzi magát, én is, s ha a szerencse kísérte utunk ... akkor nem csak tapló akad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése