Egy évvel ezelőtt csodálatos verőfényes napsütésben lehetett sétálni. Nem úgy, mint a mai napon.
Ma csak a metsző szél, a szürke felhők és a hideg hó.
Egy éve olyannyira tolakodott a tavasz, hogy a- Tavasz tizenhét pillanata-
címmel írtam meg egy bejegyzést a közös sétánkról és készítettem hozzá egy animációt.Fényesen indult az évünk! Egyikünk sem gondolt azzal, hogy derűre ború jöhet.
Fantasztikusan jó nap volt, mint említettem is anno, nem lehetett nem kimenni. Ki kellett!
Hiányzott már akkor a séta nekünk is, Zsöminek is. Nagyon élvezte. Látszik is a fotón rajta az elégedettség, a vidámság a jó kedély. Elemében volt.
Ott kint mindig. A Desedán, az arborétumban, de úgy általában a természetben mindig nagyon elemében volt. De azért egy idő múlva mindig hazavágyott. Ha elfáradt akkor a kocsiba, majd haza vágyódott.
Mindig nagyon jól érezte magát a természetben, az utazások alatt, a kirándulásokon, de a legjobban itthon érezte magát. Velünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése