Ebből a kettőből az egyik fotó már szerepelt anno az: Öreg fűz címmel
a MJ - Vándor blogon.
Én kértem meg akkor, üljön fel pár képkocka idejéig.
Ez a kis fehér hasonlatossággal való találkozós fotó pedig ugyanott, pár nappal később a: Kedvencek címmel írt bejegyzés egyik fotója volt.Most pedig itt vannak, mert emlékeztem. S mert emlékeztem, hát bekerültek az: Emlékalbum az Igaz Vándorról címet viselő fotóalbumba is.
A szívem nagyon fáj, akárhányszor eljövök az emlékeidhez. Tudom mit érzel, és hidd el nem állítok valótlant, ha leírom: nekem is nagyon hiányzik a Te Zsömid. Nagyon sokat volt a napjaim része fotókban, az írásaidban, néha megmártózhattam abban a hatalmas szeretetben, ami összekötött Titeket. Igazából nem tudom mi a jó, ha az ember próbál terelni, vagy az, hogy ideje jelentős részében újra, és újra végigjárja az utat. Annak, hogy veszítettél nagy szerepe lehet a szíved mostani állapotában, ezt biztosan merem mondani, hiszen a lelki állapotunk sok dologban nagyon meghatározó. Tapasztalat, bár ne így lenne, de érzékeny embereknél ez kikerülhetetlen. Nem tudnék tanácsot adni, csak kérlek vigyázz magadra. Legalább arra törekedj, hogy a negatív, és a pozitív hatások egyensúlyban legyenek. Ahol pedig lehetséges, ott zárd ki azokat, amelyek nincsenek jó hatással Rád. (Mondom ezt én pedig magam sem tudom sok esetben a jó irányt megtartani.)
VálaszTörlésMindezek tudatában féltőn gondolok Rád, és ölellek szeretettel, és barátsággal, mint mindig.
Kedves Zsuzsanna!
TörlésElhiszem! Soha nem jutott eszembe, hogy kétségbe vonjam amit írsz. Nagyon-nagyon köszönöm Neked a jelenlétet, a sok kedves szót a szeretetet. Én sem tudom. Pont ezért nem nagyon törekszem a terelésre, meg nem is nagyon menne. Persze ahhoz elég nagy ez az ország, hogy megpróbáljak olyan utakat járni ahol nem voltunk együtt, de ahhoz gyökeresen kellene felforgatni az életünk, s akkor meg amiatt volna állandóan észben. Jó ez így! Meg kell szokni, meg kell emészteni, bele kell törődni. Maradéktalan soha nem fog sikerülni. Igazad lehet, bár sokáig nem hittem. De mert 14 évig nem volt bajom s mint kiderült a 14 évvel ezelőtti történéskor felfedezett két kezdődő elzáródás felszívódott és egy teljesen új keletkezett, hát elgondolkodtató. Kemény volt az a hosszú küzdelem együtt, majd a vég!
Próbálok vigyázni, ezért vállaltam be a kéthetes rehabilitációt is. Az egyensúly megteremtéséhez is teszek lépéseket. Például azt, hogy bár a közéletet kizárni nem lehet, de az aktív szerepvállalást csökkentem akár nem is vállalom a továbbiakban. De persze teljesen bezárkózni nem lehet! Pontosabban lehetne, de nem akarom. Az már megadás, feladás lenne.
Kedves Zsuzsanna! Nagyon szépen köszönöm! Vigyázz magadra Te is és a körülötted lévőkre is! A kis Fülire is! Maradok őszinte barátsággal, elismeréssel, szeretettel!
Bizony kemény volt, nagyon kemény. Nem tudom hány ember akadna rajtatok kívül, aki ezt így végig csinálja.
TörlésTudom, hogy aktívan politizálsz, és nincs is ezzel semmi baj, csak nem kell mindenkit komolyan venni. Nem adhatjuk fel az életünknek ezt a részét sem, hiszen van véleményünk, és ha úgy adódik el is mondjuk. Nem várjuk el senkitől, hogy egyet értsenek velünk, az elvárás mindössze annyi, hogy a társalgás kulturált legyen. Aki erre nem képes, azt már az első percekben törölni kell, anélkül, hogy egyetlen pillanatra is megboríthatná a nyugalmunk. Sokan szeretnek, ezt látod, és mindig erre gondolj.
Teljesen igazad van! Nem kell mindenkit komolyan venni! Már nem is teszem. Már csak az zavar, ha olyan emberről derül ki, hogy nem kell, nem lehet komolyan venni, aki olyan pozícióban van ami okból azt elvárnám tőle.
TörlésSajnos eljutottam arra a pontra, nem csinálom másért mint azért, ha a tükörben látom magam viszont akkor ne legyen kényszerem a szemlesütésre és ugyanezt ne kelljen megélnem akkor sem, ha majd a gyerekeim, unokáim kérdezik: -te mit tettél papa?
Köszönöm szépen drága Zsuzsanna! :)