Hatalmas túra volt. Zsöminek minden bizonnyal roppant fárasztó. De állta a sarat. Akarom mondani a vizet. Volt időszak amikor lent is víz, fent is víz. Esett.
Hosszú volt az odaút is, a vissza is. Bár ő a kocsiban mindig fekhetett, szunyókálhatott, azért tudom az is fárasztotta.
Az egész napos gyaloglás pedig, a kis kurta lábakon, hatalmas teljesítmény volt.
Szombati napra esett az indulás, hajnali háromkor vágtunk neki a nagyvilágnak, elkocsikáztunk négyszáz kilométert, majd nyolc órányi sétálgatás fel s le, és vízszint (utóbbit szó szerint) -miközben kétszer is ránk paskolt az eső- ezen előzmények után pedig még előttünk állt a visszaút. Vasárnap, hajnali három után már haza is értünk. Meglett a huszonnégy óra.
Mondtam én anno sokszor. Ha egy nap a huszonnégy óra nem elég, hát hamarább kell felkelni!
Akkor még nem csak mondtam, de meg is bírtuk csinálni. Mi is és az Igaz Vándor is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése