Úgy rémlik, ez a kép sem szerepelt még de a történet biztosan nem és az is olyan amit érdemes őrizni, bár nem is sok köze van hozzá a főhősnek.
Mindössze csak annyi, a sok-sok Deseda látogatás, pecatúra során jó néhány teknőssel találkozott. Soha nem akarta bántani őket.
Az átvett bejegyzésen most sem változtatok.
- Elmesélem most, a kisteknős igaz történetét.
Él Somogy országban egy katona, és családja. Egyszer, a katona szolgálatban a "birtokot" járva, rábukkant egy teknősre. Kicsinyke, talán ha tízforintos méretű gyerek teknősre. Természetes vizektől távol arra gondolt, a kicsi teknőst egy madár ejthette ki csőréből, így kerülhetett a számára veszélyes, és idegen környezetbe. Magához vette, és a szolgálat végeztével hazavitte.
Leánya egyből megszerette, pátyolgatta, etette. Szerencsés megmenekülése emlékezetére a Mázlis nevet adta neki. Mázlis az egész család kedvence lett. Megbeszélték, hogy a kicsi teknős maradhat a következő év nyaráig, de a jó idő beálltával keresnek neki természetes élőhelyet. Így is történt. Választásuk a Deseda tóra esett, és a kicsi teknős egy szép napsütötte délután visszanyerte szabadságát. Örömmel, de kicsit fájó szívvel nézték, ahogy elúszik, és alámerül a vízben. Azóta a katona nyugállományba ment, a leánya, fia felnőtt és önálló lett, a kicsi teknős,...nos a kicsi teknős, mivel mázlista, minden bizonnyal nagy teknős lett. Néha a vízpartot járva felidézik emlékét, és remélik hosszú lesz élete, mint ahogy az teknősöknél szokás. Bizony, így esett, ez az ő igaz történetük.
"Vándor", ha arra járván a vizet kémleled, jusson eszedbe, él itt egy Mázlis! -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése