Jégen

2008.11.18. Deseda tó.
Méghozzá a tó jege, a befagyott tavon.
A helyzet az, ennek a bejegyzésnek már meg kellett volna történnie a 2008-as esztendő áttekintésekor, de az albumot rosszul címkéztem fel s 2009 szerepelt rajta. Elszúrtam. Most már mindegy és még csak azt sem mondhatom ilyen többé nem lesz. Mert lehet!
Itt viszont mát rendesen megkapta a "008-as címkét.
Merthogy teli kocsival mentünk, Zsömi a fotón is látható módon utazott korcsolyázni. Mérsékelten szereti ezt a fajta utazást, mert nem lát ki az ablakon. Megértem szegényt!


Mivel sem ő, sem én nem tudunk vaséllel korcsolyázni -és én már nem is fogok megtanulni a térdem végett- ezért bolondozással kezdtük. Jót tett a birkózás őkelmének is, be és kimelegedett kicsit.

Olyannyira bemelegedett, hogy mikor a gazdi és tesója siklott ő már vígan nyargalt, rohant a jégen. Az igazsághoz tartozik, azért nem volt ismeretlen neki a jégvilág, nem először baktattunk jégre. Így meg, hogy hó is volt rajta különösen jó. nem is csúszik a tappancs olyan nagyon és fetrengni is kiváló.

Bíz már meg nem mondom kire figyel, de valakire nagyon. Biztosan azt várta, hogy s miként tovább?

Minden jó dolog egyszer félbe hagyatik, így ez a korcsolyatúra is. Menni kellett, mert ha elfárad őkelme és véget ér a rohangászás, akkor bíz nagyon hideg a tó jege a meztelen tappancsnak.