2015-ben ekkor volt az első közös csónaktúránk. Gyönyörűen sütött a nap, de melegéből sokat elvitt a szél.
Előszörre beültünk középre, pont a szélcsatornába. Úgy két órát játszottuk a dióhéjat majd odébbálltunk. Kikötöttünk partközelre, kicsit szélárnyékra. Zsöminek persze tökmindegy, nem bír tengeribeteg lenni.
Élvezte a napfürdőt, a zajongó kacsákat, a vízen hánykolódó gubacsot, egyszóval mindent. Kissé sem csodálkozom rajta, hosszúra nyúlt a téli szünete. Láttam a vágyakozást a szemében valahányszor nélküle mentem, de hát hideg időben már nem viszem a vízre. Mint ahogy a nyári nagy kánikulákban sem. A fogott keszegek már csak bónusz volt a napunkhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése