Csepelen

2004.
Üdén, frissen, fiatalosan. Sajnos nem találtam képet amin nagyanyámmal lenne, pedig még megismerte. Nagyanyám akkor már Csepelen élt Béla bátyáméknál. 2004. júliusának végén és augusztusának elején töltöttünk ott két hetet. Pontosabban Melinda és Pöti volt két hetet, én csak az elsőt, majd szabadságom leteltével hazatértem s szolgálatba álltam. Én hazajöttem, Csepelre pedig felment a második hétre Józsi fiam és Enikő.

Zsömi is hazajött velem s onnét kezdve kissé húzóssá vált a világa. No meg nekem is. Reggel levittem, elmentem melózni, ebédidőben evés helyett hazarohantam megsétáltatni, majd vissza a kaszárnyába. Oszt vagy hazamentem délután négykor, vagy később. Általában később.
De jól viselte, nagyon jól. Valamit ő már akkor is tudott! Valahogy ráérzett a történésekre, mert napközben inaktív lett. Nem mozgott, nem evett, nem ivott. Jól látszott. Nem fogyott sem az ivóvíz, sem táp, de a játékai sem változtattak helyet. Mikor hazaértem bepótolta a lemaradásait.

Nem maradhatott Budapesten a lányokkal, még úgy sem akartam, hogy Józsi besegített, mert hát ott volt Morzsi is. Nem viseltek egymás ellen hadat, de nagy hajlandóságot sem mutattak a haverságra, így nem mertük őket összeereszteni. Friss volt az ismeretség, Morzsi birtokon belül, Zsömi pedig tele volt félelemmel főleg ha nagytestű kutyával akadt össze. Félelmének pedig hangot is adott s így félő volt egy összecsapás. Jobb volt nem megkockáztatni a két kedvenc összeugrását. Meg oszt, én sem maradtam egymagam!
Szó kell essen még G.N.M Ágnesről Zsömi egyik későbbi nagy kedvencéről. Zsömi nagyon szerette őt is s úgy általában a macskákat.
Jut eszembe, az időpontot egészen pontosan be tudom lőni, hisz 2004.08.05-én volt a pirotechnikai raktár robbanás Törökbálinton s én előtte való hétvégén jöttem haza.
Az én fővárosba szakadtaim is jól hallották a detonációt Csepelen.
No meg, akkor volt az a vidám gránátos sztori is a Duna partján. Az nem detonált!
Hétvégén együtt mentünk Csepelre a lányokért. Zsömi akkor már olyan volt mintha utazó nagykövetnek született volna. A sors úgy osztotta ki, akkor láttuk nagyanyám utoljára. Hosszú életet élt, 99 évesen ment el a végső útra, 2004. októberében vitte át a révész. Elhajózott mint a nap, hold szépségű lánya, az én édesanyám, elment mint nagyapám, elment utánuk.