Mártózás

2004.06.29. Balaton.
Sajnos közelebbről nem tudom már behatárolni, az biztos, a déli part.
Egy a kirándulás közben jött hirtelen ötlet, egy spontán mártózás, melyet a nem épp közönségért kiáltó, nem épp fürdőgatyának nevezhető koronaékszer készlet takaróm is bizonyít. Akkortájt, még lehetett olyan helyeket találni, ahol nem voltak négylábú családtagjaink eltiltva a parttól, víztől.
Manapság ez már nem egyszerű kutatási feladat!
Ha jól emlékszem, addigra már Zsömi hozzászokott az autózáshoz.
Eleinte komolyan felrázta a gyomrát s bíz behányt szegényem.
Az a dolog is, ahogy leszokott erről, a már korábban felemlegetett veleszületett intelligenciájára és megfelelési kényszerére mutat. Első útjainkon rendre felkavarodott a kocsi ringásától a gyomra s behányt. Persze ez nem ért váratlanul, számítottam is és készültem is rá. Azért idővel kezdett "unalmassá" válni s egyik hosszabb utunkon mikor már harmadszorra bukott egy nagyot kibillentem a lelki egyensúlyomból. Nemtetszésem jó hangosan tudomására hoztam, alapos szóbeli letolást kapott. Úgy nézett rám a hatalmas riadt szemeivel, mint aki megértette, legközelebb gyalogmenete lesz hazáig. Ha a fenyegetőzést nem is -mit persze eszem ágában nem lett volna véghezvinni-, de a lényeget felfogta, megértette!

A nap és a nem rövid út hátralévő részében fejecskéjét a műanyag tálban tartotta, néha nagyokat nyelt és nem hányt! Azért sem! És többet soha! Látszott még jó néhány alkalommal hogy öklendezik, nyeldekel de visszafogta. Elképesztő!
Már az is hogy felfogta a lényeget, az is hogy ennyire meg akart felelni és az is ahogy, amekkora akarattal kivitelezte!
Oszt megszokta az autózást. Mit megszokta! Megszerette.
Meglehet még szóba hozom ezt a sztorit, ha időben eljutunk odáig s arról a Baranyát érintő vártúráról is lesz képi anyag. Meglehet csak videó lesz.
Na! Ennyit a történések időrendiségének betarthatóságáról!
Volt egy időszakom, mikor azt hittem a videózást nekem találták fel. Tévedtem.
Míg erre rájöttem, addigra összegyűlt pár jó anyag s azon évek vándorlásairól nemigen van fotó. Azt hiszem kénytelen leszek kitanulni a videó vágás s beillesztés tudományát.
Visszakanyarodva a 2004-es Balatoni kiruccanásra, Zsömi akkor még annyira nem kívánkozott a vízbe. Nem utasította el, de kissé félénk volt, ahhoz mindenképp hogy önmagától ússzon. Ha bement, max mellig. Na, ezért kellett nekem is gatyára vetkezni! Igazi "celeb" fotók lettek, csak épp nem a "celeb" pucérkodik, hanem én.

Nos hát, a víztől való ódzkodást velem volt lehetősége kinőni. Volt más választása? Nem. De nem is hiszem hogy mást akart volna választani. Meglehetősen gyorsan ráérzett mindazon dolgokra amiket mi igen szívesen művelünk s rákapott őkelme. Lelkes vízpart látogató, csónakos, túrázó, hegymászó s megőrül a romokért. Neki jutalomfalatnál is többet jelent ha elvisszük egy romos várba egy alapos bejárásra.
Na és az autó! Az az övé. Imád utazni s ha a kocsiban lebzsel hát megkiabál mindenkit ki közelíteni merészel.
Ez a tulajdonsága különösen vidám a nagyvárosi forgatagban araszoláskor. Cammogunk, cammogunk ő meg megkiabálja a járdán bóklészó gyalogosokat.
Mi a fenének lődörögnek a járda szélén közel az úttest forgatagához? Veszélyes.

Helló lányok! Helló fiúk! így néztem ki külsőleg, s közben meg kifelé a fejemből, egy jó kirándulással egybekötött balatoni pancsolás után.
Remek egy nap volt, mint majd minden napom. Azért voltak kivételek. Mint például a foghúzás, vagy a farkasköröm levétele, de a bélelzáródás sem volt piskóta s akkor még nem is említettem a kasztrálást! Csak hát ... Sajnos szükséges beavatkozások voltak, de majd mindent a maga idejében. Még nem tartunk ott.
Addig még sok víz elfolyik a Dunán és sok folyik bele a Balatonba!