Bármennyire is töröm a fejem nem jut eszembe hogy jött ez neki, hogy jött ez nekünk? A harc. Arra sem emlékszem biztosan melyikünk kezdte? De szerintem Zsömi. Vagy én. (Pont mint a vicc: - nem tudom, de az biztos!)
A fotó szerint is egészen hamar kialakult ez a játékos harc s vívjuk manapság is. Zsömi mindig is kitörő örömmel fogadott -s fogad mostanság is-, meglehet egy "fogás" volt az amire reagált. Hasonlatosan ahhoz a fogáshoz mint a képen is. Ezekre a játékos agressziókra reagál műbalhéval. Morog, vicsorog, ráveti magát a kezemre s elkapja. Támad. Visszatámadok, földre viszem s már kész is a nagy balhé. Nagy s zajos balhé. Meg kell mondjam roppant mód élethűen adja a dühöngőt. Melinda néha nehezen viseli idegekkel. Ezért aztán mostanság már ritkábban csapunk össze.
Pedig mostanra tökélyre vittük. Leül elém és mély torokhangon elkezd morogni. Visszamorgok. Egészen élethűen adom már én is. Ő veszi a lapot, kis ideig hergelődünk majd elég hozzáérni s már veti is rám magát. Dühödt morgással, vicsorgással általában karra. Meg kell mondjam, a legnagyobb beleélése mellett sem okoz sérülést pedig csupasz karral is szoktuk játszani. Játékos harc, de teljes élethűséggel. Meglehet egyszer videóra veszem.
Látni kell, mert meglehetősen nehéz, csupán szavakkal visszaadni.
Látni akarom (akarjuk).
VálaszTörlésOk! Időt kérek. Mint már említettem, a videók beágyazása még nem asztalom, s akkor még nem is említettem a vágást. Meg kell tanulnom. :)
TörlésJó a Zsömi történeteket olvasni.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Lesz még rogyásig. Csak nehogy beleunj! :)
TörlésSzeretem ezt a blogot:)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :)
Törlés