Vizes

2008-ban, vizesen.
No persze, ez megesett vele minden évben, de valamiért épp most jutott eszembe egy vízmániás posztot összeütni.
Itt az első képen már túl van a mártózáson, én viszont még mindig nem vagyok túl a fejtörésen. Hol lett vizes?
Van sejtésem, de nem árulom el, mert azzal kifecsegnék olyan helyszínt ahová még majd megyünk. Tehát a lényeg, úton voltunk s őkelme lehűtötte magát.

Ez a kép Magyarkúton készült az biztos, mint ahogy az is, kivételesen esőben fürdött. Zuhanyozott!
Megázás utáni törölgetésre vár őkelme.

No! ez a fotó megint csak fejtörésre ad alkalmat. Merthogy patak szinte minden "rendes" erdőben akad. S ha már ott csörgedezik, akkor bele is kell gázolni.


Ez csak a Duna lehet. Biztosan az, s az is biztos Verőce alatt. Tán már említettem, de ha nem akkor most, Zsömi imádja a Dunát. Valami okból minden víznél jobban szereti. Nem riasztja a sodrása, a víz nagysága. Jó benne úszni!

Ugyanott, csak már az úszás végeztével.
A Duna sodrában, azért jól el lehet fáradni.
Ami biztos, s egyben teljesen érthető is, túrázások közben Zsömi minden fellelhető vízbe belemegy s általában bele is iszik.
Érthető, mert hát ő ha kimelegszik, ugyan mi mással hűthetné magát?
Akadtak ebből aztán vicces helyzetek is, mikor belefeküdt a kátyú jó sáros vizébe majd vizes szőrére rárakódott az út pora.
Mint a vaddisznók kisöccse!
Ilyenkor oszt nincs más mint újabb vizet keresni, lehetőleg tisztát, s ismét fürdés.
Inkább fürdetés. Azt sem bánja.
Nem ellensége a kádban, samponos fürdésnek sem.  ... A hajszárító viszont, ellenség!