2011.június 2-i bejegyzés a MJ - Vándor blogról.
Íme Zsömi közelin! Anikó kért egy közeli felvételt Zsömiről és én szívesen teszek eleget a kérésnek. No meg kis barátom és csavargásban társam is szívesen tesz eleget a kérésnek. Leült hát egy kis bokor elé és türelmesen szemlélődött, míg véget nem ért a fotózkodás. Talán nem a legjobb felvétel, de majd készítünk másikat, jobbat valamikor, ha a helyszín is adódik. Ne mindig "Bokrok" elé legyen ültetve. Bár ült ő már másutt is, mint
"Kisegítő fotómodell"
Viszont most elmesélek egy másik kutyás történetet, amelyik nemrég esett meg velünk.
A készülődő zivatar volt az oka. Estére járt már, a közelgő zivatar dörgése és a villámok fénye kísért haza bennünket. Zsömi a hátsó ülésen rettegett. Melinda próbált kis bátorságot csepegtetni belé. Nem sok sikerrel. Pár méterre autóztunk már csak a házunktól, mikor kilépett elénk egy nagytestű kuvasz. Nagyrészt kuvasz, de volt a vérében már más is. Meg kellett állnom, nehogy elüssem s míg végre ellépett volt időm megfigyelni. Látszott rajta a rettegés. Épp úgy lógott a nyelve, lihegett és épp annyira volt riadt a szeme mint Zsömié. Beálltam a parkolóba, őkelme meg követte a kocsinkat és odaállt mellé. Bár ha lehet kuvasszal nem kezdek, most kiszálltam és barátsággal szólítottam. Folyamatosan beszéltem hozzá, közben megérintettem. Az első kettőre rándult ugyan, de nem lett ellenséges. Én nyugtatgattam, ő meg többször is elindult különböző irányokba, de pár lépés után visszatért. Totál elvette a stressz a tájékozódó képességét. Közben két "menekülő vándort" is megkérdeztem ismerik-e az ebet és a gazdit. Nem. Miközben újabb "informátorra" vártam -esetleg a gazdira- a kuvasz nekilódult és határozott irányt vett. Nem jutott túl messze, láttam megint bizonytalankodik. Melinda gyorsan felvitte Zsömit -addig nem szálltak ki, nehogy a két eb még egymásnak is menjen- én meg vittem a cuccokat. A rémült kuvasz azonban nem hagyott nyugodni és visszamentem. Bejártam a ház környékét, de már nem láttam semerre, csak eláztam az esőben. Ő biztosan nem volt kóborló. Remélem hazaért szegény! Természetesen nem kíséreltem meg lefotózni, volt benne elég rémület, nem hiszem hogy az én vakum fényére vágyott. Inkább a társaságomra kis időre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése