Késő délutáni, esti programnak szalonnasütést terveztünk tábortűzzel. Örvényesen két szálláshelyen laktunk, egy utcában srégen majdnem szemben egymással.
Ahol mi laktunk Zsömivel ott nem álltak a feltételek a gyújtogatáshoz, ezért hát átcuccoltunk az akcióhoz.
Ment minden mint a karikacsapás. Pattogott a tűz, szálltak a jó illatok, készült a sok finomság. Ez roppant mód tetszett őkelmének is. Az evés meg pláne! Majd ahogy a kaja elfogyott, kezdett sötétedni, mi átcsaptunk beszélgetős sörözésbe, őkelme elunta a társaságot. Mi hibánk is volt, mert nem figyeltünk rá eléggé s ezen besértődött.
Mikor indultunk volna a szállásunkra nem volt sehol. Eltűnt mint szürke szamár a ködben. Pedig se nem szürke, se nem szamár és köd sem volt. Olyannyira bedurcizott, hogy a szólongatásra sem bújt elő. Gondoltuk hazament. Ott sem volt! Soha nem volt jellemző rá az elkóborlás, de akkor azért sikeresen ránk hozta a frászt. A két háznál sehol, az utcán nincs akkor hol?Bebújt sértődöttségében a csalitosba! Még mikor rátaláltunk is durcáskodott.
Be kellett menni érte, akkor készítettem a fotót is. Vakuval látszott, anélkül csak annyira mint egy elfekvő gidácska az éjszakai erdőben, a magas aljnövényzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése