Három fióka maradt meg a nagycsaládból, ők viszont már anyányiak, szépen fehérednek. Már azon is csodálkoztam, hogy még együtt a család. Hát még azon, mennyire kíváncsiak s bátrak.
Zsömi kíváncsisága s bátorsága már korántsem lepett meg, megszokta már a nagy madarakat s amúgy sem idegen neki a tollas jószág. Sanyi papagájjal nagy haverságban vannak, Sanyi előbb került hozzánk mint Zsömi, volt ideje hozzászokni a zajongó tollasokhoz. Ha a "bájgúnár" úgy érezte már túlságosan közel vannak, akkor rásziszegett Zsömire. Szemtelen madár. Nem mi mentünk hozzájuk, ők jöttek a csónakhoz. Lehorgonyozva üldögéltünk, én tanítottam úszni a gilisztákat mikor beúszott a család. Olyannyira közel jöttek, néha arra gondoltam tán csak nem beszállnak a csónakba? Mikor eluntak bennünket szépen ráúsztak az etetésre és felszedegették a fenékről a pontyok csalogatására kiszórt csemegekukoricát. Ők az szedték fel, én meg a horgonyokat. Amúgy is ideje volt menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése