Zsömi fürdött egyet. Amúgy nem fürdőzéshez készültünk, csak legfeljebb napozni. Nem volt még fürdő idény. Május közepét írtuk akkor.
Én is csak a lábam mártottam meg, azt is csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy bejön-e utánam Zsömike a vízbe. Bejött.
Mi több, örömmel jött be! És örömmel apportírozott is a vízben. Ez az apportírozás is jött neki ösztönösen. Nem kellett tanítani. Szaladt érte és hozta. Ő annyit hozzátett a játékhoz, hogy mindig morgott kicsit és rázta, szorította a tárgyat mielőtt odaadta. Ha pedig belefáradt, akkor félrevonult vele és szétrágta. Nekünk így is megfelelt. S mert neki így tetszett, hát mi is elfogadtuk az ő játékát, ahogy ő is elfogadta a miénket, és eszünk ágában nem volt átnevelni. Mindig így játszottuk!Az animáción futó képek (most ügyeltem a feliratok elhelyezésére is) megtekinthetők egyesével a -Emlékalbum, az Igaz Vándorról- címet viselő fotóalbumban.
R.I.P.
VálaszTörlésKöszönöm Panni! Remélem békességre lelt.
TörlésÉn még nem. Az én lelkem még feldúlt.