Sajnos a 2017-es év vége lett az utolsó az együtt töltött teljes esztendők sorában. Akkor még nem tudtuk, hogy az új esztendőnk, a 2018-as esztendőnk együtt már nem fejezhetjük be, együtt sokkal korábban fog véget érni.

A 2017-os is az volt. Mindegyik. A Szilveszterek Zsömike számára nem voltak örömünnepek. Rettenetesen félt a petárdarobbanásoktól.
Azután kezdett nagyon félni attól is és az égzengésektől is, hogy egy alkalommal nagyon közel vágott le a villám, iszonyatos robajjal! Nekem akkor az első gondolatom az volt, végünk! majd a második Zsömike! Meg kell fognom mielőtt világgá szalad! De még akkor is csodálatosan viselkedett.
Ahogy elordítottam magam: -ide! Azonnal visszafordult. Pedig páni félelem volt a szemeiben! Pöti is elrohant utánunk, ő is attól félt, bajunk esett. Hazavittük és alig bírtuk megnyugtatni. Attól kezdve rettenetesen félt. Már akkor, ha a nyomásváltozásból megérezte a nem szeretem idő közeledtét. Szilveszterkor pedig, az első robbanástól újév reggeléig. Még nyugtatóval is reszketett.
Már nincs mitől félned kicsiny barátom! ... Boldog új esztendőt kívánok!
Józsi! Biztosan nagyon szomorú vagy,de vigasztaljon, hogy már nem kell neki sem(nektek sem)rettegni, a különböző rossz élményektől. Nyugodjon békében drága kicsi Zsömi!
VálaszTörlésNagyon. Ő már biztos nem fél, nem szomorkodik. Ideát hagyta minden búját, baját, bánatát nekem. Én meg viselem. Nyugodjék békességben! Köszönöm Márti!
Törlés