Már egy hónapja ...

2018.12.16.

2018.11.16. egy hónap telt el azóta. Egy hónapja nincs itt ... és mégis itt van.
Nincs velünk ... és mégis velünk van!

Most ez a komód áll ott ahol Zsömike fekhelye volt. Nem azért került oda, mintha az segítene ha betöltöm vele legalább a térbeli űrt. Hát nem is segített! Sőt!

Halála óta igen sokszor volt, hogy az alacsonyan járó téli nap pont oda sütött. Délelőtt. Mikor idehaza voltam szinte minden nap. A sors fintora, vagy nevezzük véletlennek, de akkor is megnyíltak a felhők a megfelelő időben, egy rövid időre, ha addig teljesen borult volt az ég.
És odahullatta sugarait, fényét!
Nagyon nehezen viseltem, mert Zsömike telente imádott a "jutalom" napsütésben heverészni, és hát igen nagyon nehezen viseltem, mert rásütött halott kis barátunk testére 2018.11.16-án is.
Ma nem. Ma nem volt napsütés. Nem sütött be. Ettől sem lett könnyebb a szívem!