Diósgyőr várával ellentétben, itt Zsömit minden további nélkül beengedték. Sőt!
Mikor a belépő megváltásakor rákérdeztem még rám is csodálkozott a hölgy.
Elmeséltem neki, miért is kérdezek feleslegesen.
Bentebb meg kiderült, nem csak a falak övezte várudvaron szívesen látott vendég velünk együtt, hanem a várban található múzeumban is. Mondjuk az ásványok abszolúte nem érdekelték Zsömit, azért illendőségből végigjárta, végigszimatolta, míg mi rácsodálkoztunk a sok színes kőre.
Őt jobban érdekli a szabadban, a falakon, köveken, sziklákon való csámborgás, néha leállni egy fotó kedvéért.
De csak a gazdi kedvéért!
Ehhez a várhoz fűződik, Zsömi egy igen vicces húzása. A várból kifelé jövet előreszaladt. Nemigen volt forgalom, hagytam. Gondoltam, majd a kocsinál megvár. Általában azt szokta tenni, mert imád autózni, vagy csak heverészni a hátsó ülésen kialakított helyén.
Most azonban nem várt ott. Darabig szólongattuk, s nem jelentkezett. Eltűnt! Keresni kezdtük s ...Őkelme kocsmázni ment. A vár alatt, volt egy pinceborozó s oda bement. Gyanítom azért, mert ott jó hűvös fogadta. Bent sétálgatott, szimatolgatott a vendégek közt.
Senki nem szólt rá, senki nem próbálta kizavarni, senki nem háborodott fel a jelenlétén.
Nos, nem csak emiatt de emiatt is, nekem Boldogkő vára lett, maradt a egyik nagy kedvencem! Természetesen, a helybéliekkel egyetemben.
Nyilván, egy ekkora várban, nem csak ez a pár fotó készült, ha érdekel a többi is, akkor ahogy szoktuk is, tégy egy ugrást értük: kattints ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése