Aznapi programsorunk utolsó állomása volt Csókakő vára. Este hétkor értünk a "hadúton" a várral koronázott sziklaplató alá. Az erdőn át vezető úton, cirka húsz perc alatt értünk a falak alá, s a képen is látható hasadékon léptünk a vár területére.
Zsöminek ez a várlátogatás egy főnyereménnyel ért fel, hisz majdhogynem magunkban voltunk. De csak majdhogynem!
A várudvaron középkorú szakállas fickó ácsorgott. Azonnal észrevette érkezésünk s láss csodát! Pontosan ellentettje volt Vértesszentkereszt "hős védelmezőjének".
Fogadta a köszönésünk, sőt! Kérdezni sem kellet, azonnal beinvitált. Akkor, 2007-ben ő dolgozott a vár renoválásán. Szégyenlem, de a nevét elfelejtettem. Mesélt a várról, a felújítási folyamatról a támogatási pénzekről. Majd utunkra engedett, nézzünk körül nyugodtan, fotózzunk, vigyázzunk az odakészített kőrakásokkal meg a friss falazásoknál.
Nem volt sem félős, sem tériszonyos. Úgy viselkedett, mint egy boldog s szertelen kisgyerek. Azért, szerencsére tudott vigyázni, magabiztosan mozog sziklás terepen. Az efféle helyeken arra kell vele kapcsolatosan ügyelni, hogy ahová én felmászok, oda ő is fel akar. Itt aztán megtehette!
Ide is vissza kell térni hamarost, mert mint olvastam elkészült a renoválás.
2007-ben volt időnk fotózni bőven elmúlt este nyolc mire eljöttünk.
Megérdemelt egy albumot, ha érdekel, tégy egy ugrást s már nézheted is: kattints ide!
Nagyon jó, hogy ilyen sok helyen jártatok!
VálaszTörlésEz így igaz! Nagyon, nagyon jó. :)
Törlés