Vértesszentkereszt

2007.07.13. Vértesszentkereszti apátság
Romegyüttes.
Ez egy roppant mód gyors látogatás volt Csókakőre menet. Gondoltam, ha már útba esik megtekintjük. Nem nagyon sikerült. Mindössze ezt a két fotót tudtam "elcsenni".
Megközelíteni nem volt nagy történet, akkortájt legalább is nem, egészen a kapuig lehetett kocsival feljutni, a murvás úton. Odáig s nem tovább. A feltárás, állagmegóvás, hozzáépítés alatt álló romegyüttest kerítés övezte, bévül udvariatlan népséggel.
Hiába köszöntem be, csak megbámultak, majd szó nélkül odébb álltak. Ráadásul kis idő elteltével a kerítés belső felén megjelent két jól megtermett rottweiler.

Láttukra, Zsömi és a lányok azonnal visszaültek a kocsiba. Én úgy döntöttem, ha már feljöttem ide, akkor hiába a két őrző mészáros és a bujkáló tahók, lövök pár kockát. Nem alaptalanul illetem így őket, mert azok után hogy a köszönést sem fogadták, majd a kutyáikat nem hívták vissza, még észrevettem, megpróbálnak takarásban maradni s közben folyamatosan figyeltek.
A restaurálásban meglehet hozzáértők voltak, de a rejtőzködésben nem. Én kívül ballagtam a kerítés mentén, a két harci eb meg belül kísért, míg a faragatlanok figyelő szemei meg a kocsi, meg a felvonulási konténer mögül leste minden mozdulatom. A kerítést olyan ügyesen húzták fel, hogy nyomvonala és a magas, fás növényzet miatt ez a két értékelhető exponálásra nyílt mód. Szóval. Most is "füstölgök" még kicsit, ha eszembe jut a viselkedés, mert két hölgy kíséretében nem hiszem, hogy úgy néztem ki, mint aki fényes nappal romos épületeket lop. Megértettem volna, valahogy efféleképp: -jó napot kívánok, a feltárási terület nem látogatható, de nyugodtan készítsen pár fotót, addig megfogom a vágómarha pásztorokat. Talán manapság már látogatható. Nem néztem utána, majd megteszem azelőtt, mikor ismét arrafelé vezet az utunk.