2007-es esztendő egy mozgalmas, túrákban bővelkedő évre sikeredett Zsömi számára. Ismerkedhetett az országgal és a várakkal. Addigra már teljesen átvette tőlünk, hogy az erdőt s mezőt, vízpartot, vizet járni kell nagy élvezettel, a sziklákon odahaza vagyunk, a romok közt jól érezzük magunkat.
Igazi természetjáró lett őkelme, s azon belül is kitűnt, imádja a sziklás, romos helyeket, a romvárainkat.
Vitány vára nem egy olyan helyen fekvő valamikori erősség, ahová gondol egyet az elpuhult 21. századi ember s bemotorizálja magát. Menni kell!Érdemes is menni. A nem túl nagy, ámde annál impozánsabb rom előbukkanása a fák sűrűjéből, fantasztikusan jó érzés, majd bejárni a romokat elképesztően szép látvány.
Ez a rom megkapó, magával ragadó, ezt szeretni lehet csak, ezt szeretni kell!
A vár először 1324-ből származó oklevélben említődik.. A Vértes északi lejtőjén épült, 377 m tengerszint feletti magasságban, keskeny hegygerincen. Körben várárok, ezen kívül a hegy lejtőjén még kétszeres árokgyűrű védelmezte.Alakja szabálytalan ötszög, belső udvarát két négyszögletes torony fogta közre.
A megmaradt falakból s ami abból sejthető, hát nem ez volt az úgymond nagy erősség. De mint tudjuk: - " a vár ereje nem a falakban vagyon, hanem a védők szívében". Ebben biztosan nagy igazság vagyon, de én mégis azt mondanám, is - is!
Vitány, nekem egy kicsit a szívem csücske lett. Az is igaz, jó nagy csücske lehet, mert vannak még ott más erősségek is s egyebek. No de, nem ez a lényeg, hanem hogy Vitány visszavár! Most kérdeztem Zsömit: -megyünk Vitányba kölök? Felpattant legott. Szégyenlem is kicsit, mert beugrasztottam. De addig is, míg ismét eljutunk oda, s kis barátom is bejárhatja a falakat, megnézzük mit végeztek a hős vármentők, addig legyen néhány fotó emlékeztetőül.
Ahogy szoktuk. Csak egy ugrást kell tenni: kattints ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése